1. az o hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ó, ó). | <rövidítésként:>. ▸ ó

1. irod ódon, ősi.

2. irod elavult.

3. nép nem ez évi <termés(ű) >. az ó vörösborból adj, ne az újból!

[ fgr ]

1. <fájdalom, szomorúság, vágyódás, félelem kif-ére.> ó, de kár!; ó jaj!

2. <csodálkozás, tetszés, öröm kif-ére.> ó, hát ez remek!

3. <udvariassági kif-ek bevezetésére.> ó, bocsánat! | irod <megszólítás előtt, kül. kérést, könyörgést kifejező m-ban.> ó, emberek!

[hangkit]

1. élőlénynek hím, ill. férfiúi v. nőstény, ill. női jellege.

2. élőlényeknek e jellegük alapján elkülönülő csoportja. a női nem.

3. nyelvt bizonyos nyelvekben a (név)szók ragozását és egyeztetését meghatározó nyelvtani kategória (genus).

4. nép v. irod nemzetség, család. ősi nemből való. | ▸ az emberi nem

5. áll a családnál kisebb, a fajnál nagyobb állatrendszertani egység (genus).

6. fil az osztálynál szűkebb, a fajnál tágabb ált. fogalom (genus). | vál fajta, (vál)faj. a büntetés egy neme. | ▸ a maga nemében

[?]

I. hsz

II. fn ez a szó mint tagadó, visszautasító válasz. nemet mond valamire. | ▸ nemet int

[?fgr ]

1. kezével, es. testének más részével v. vmely eszközzel szorítva tart. fogja a tollat; csípővassal fogja a parazsat. | (t. n. is ) valami rögzítve tart, összetart, nem enged elmozdulni (valamit). jól fog(ja ) az enyv.

2. kézbe vesz, megragad. ▸ fegyvert kardot fog ▸ kezet fog valakivel | magához vesz, átvesz. fogja, ez a magáé! | sp <kapus labdát> elkap, nem enged be. fogta a lövést. | ▸ pártját fogja valakinek | valamit megfog, és valamilyen hely(zetb)en v. alak(zat)ban rögzít. satuba fog valamit. | ▸ valamin fog valakit karon fogva sétálnak.

3. foglyul, zsákmányul ejt. halat fog. | valakit rajtakap valamin. hazugságon fogta. | biz ügyeskedéssel vmely célra, valamiül szerez (magának) valakit. férjet akar fogni. | ▸ szelet fog | <esővizet> edénybe gyűjt.

4. <fegyvert> felkap és valakire, valamire irányít. pisztolyt fog valakire. | valamit ráhárít, ráfog valakire. szomszédjára fogta a lopást.

5. zene <hangszeren hango(ka)t> ujjai mozdulatával képez, ill. megszólaltat. oktávot fog.

6. rádió(n), televízió(n) vmely állomás adását felfogja. varsót fogja.

7. <igavonót> valamibe befog. eke elé fogta a lovát.

8. korlátoz, fegyelmez, (valamilyenre) mérsékel. szigorúan fog valakit; halkabbra fogja a hangját.

9. rászorít, rászoktat valamire. diétára fog valakit. | ▸ valamibe, valamire fog valakit, valamit vallatóra fog. | ▸ valamire fogja a dolgot

10. ▸ fogja magát fogta magát, elment.

11. (t. n. is ) <eszköz> a hatását érvényesíti valamin. vastagon fog a toll. | tn ▸ fog az esze, az agya a feje ▸ úgy fog az esze, mint a borotva | (t. n. is ) <anyag vele érintkező más anyagon> szennyet, foltot hagy. a piros blúz fogott. | ▸ valakit fog a nap

12. tn ▸ fog valakin, valamin ▸ nem fog rajta semmi | árt valakinek, valaminek. nem fogja a golyó.

13. valami keletkezik, támad valakiben, valamiben v. rajta. gyanút fog; tüzet fog.

14. (t. n. is ) táj fogan, fogamzik.

15. tn belekezd, belefog valamibe. aratásba fog.

1. <nyomatékos jövő idő kif-ére.> hétfőn fogunk menni, nem kedden!

2. <jövőbeli valószínűség, esetlegesség kif-ére.> ő tudni fogja, hogy ...

3. < (fenyegető) parancs kif-ére.> itthon fogsz maradni!

1. valakinek, valaminek a testén, felületén, ill. felső részén. bunda van rajta. | valamin függve, rá erősítve. ott van a kötél, ruhák száradnak rajta. | valakinek, valaminek külső megjelenésén. látszik rajta, hogy beteg.

2. valakin mint vmely testi v. lelkiállapot hordozóján. kitört rajta a kanyaró.

3. ritk valamin át, keresztül. van itt egy rés, nézz be rajta.

4. ritk valakit, valamit fel-, ill. kihasználva. rajtam akar nyerni.

5. ▸ rajta van, hogy

6. <vonzatként.> csodálkozik rajta; nem fog ki rajta; lök egyet rajta.

1. vmely tevékenységet valaki(k)re, valami(k)re irányítva. rajtaüt.

2. vmely tevékenység közben. rajtacsíp, rajtakap. | vmely tevékenység folytán. rajtaveszt.

1. az ö hang hosszú párja.

2. ennek írásjegye (ő, ő).

I. 3. sz-ű sznévm (rendsz. érzelmileg színezett m-ban v. szembeállítás, kiemelés esetén).

II. fn (csak egysz-ban, gyak. nagybetűvel) az, akibe a beszélő v. az illető személy szerelmes. a nagy ő.

[ fgr ]

1. valakin, valamin rajta, ill. a felületén, tetején. a fiún [kabát van]; a kövön [áll].

2. vhol benn, ill. vmely helyiségben, intézményben. a konyhán, az egyetemen. | vmely helységben, településen, terepen. az erdőn, budán. | valaminek a színhelyén. temetésen.

3. vmely időben. azon a napon; télen.

4. <valamilyen> módon. [éles] hangon.

5. valakit, valamit fel-, ill. kihasználva, valamivel mint eszközzel. fián [élősködik]; autón [jár].

6. valami miatt. [megsértődik] a tréfán.

7. valamilyen állapotban, valamilyen körülmények között. békén [hagyja].

8. <vonzatként.> [gondolkodik] a dolgon; [segít] a betegen. | <vonzatszerűen, nu-val.> az erdőn [túl].

<némely magánhangzós végű mn-hez:> -an/-en. mohón.

1. egy se(m), ill. a legkevesebb se(m). nincs benne semmi; semmit sem lát; semmi nyoma; ▸ semmi nélkül ▸ semmibe sem vesz valakit, valamit ▸ semmit sem ad rá | túlzó nagyon kevés. egy ezres ezért semmi. | (birt szjellel) semennyi vagyontárgya, értéke, ill. semelyik testrésze. nem maradt semmije; nem fáj semmije. | (hsz-szerűen) ▸ semmit ▸ semmit sem változott, semmiben semmiben sem hasonló.

2. (jelzőként) biz | jelentéktelen, értéktelen. semmi dolog az egész. | ▸ semmi ember | semmiféle, semmilyen. csak semmi teketória! | semennyi. semmi idő v. perc alatt [= rövid idő v. egy pillanat, ill. pillanatok alatt] ott vagyok.

3. <megszólítás visszautasítására:> ne szólíts(on) úgy, hogy ... csak semmi kedvesem!

1. a valami ellentéte, hiánya, a nem létező. semmivé válik; ▸ annyi, mint a semmi ▸ jobb a semminél

2. isk nulla. levonok ötöt, marad semmi.

3. a levegő, az űr, a messzeség. a semmibe réved.

4. megsemmisülés, nemlét. semmibe foszlik.

5. értéktelen, jelentéktelen dolog, es. személy. ez még mind semmi; ő itt egy nagy semmi; ▸ az neki semmi ezt megenni neki semmi; ▸ semmi az ▸ nem semmi ▸ nesze semmi, fogd meg jól

6. alacsony vagyoni és társadalmi helyzet. a semmiből nőtte ki magát. ▸ semmiből semmi